Mostanában többször futok bele a munkánk során, hogy a megrendelővel folytatott első beszélgetések után kiderül a tanácsadáson túl szüksége lenne valakire, aki a mindennapi szinten is segít a cég (kis- és középvállalkozás) irányításában. A válság megmutatta, hogy a vezetés nem egyenlő a vállalkozással, és ezekben az esetekben a már jó módú vállalkozónak nem is igazán van kedve és indíttatása, hogy mindennapi nyűgökkel foglalkozzon. "Inkább tárgyalok felvásárlásokról, vagy indítok egy új terméket, de nem élvezem a mindennapi menedzsmentet."
Korábban sem élvezték! De kisebb volt a "büntetés", ha elhanyagolták. Most 3-4 munkanap alatt kifáradnak, és annyira kifacsartan érik el a péntek estét, hogy nem elég egy hétvége, hogy felfrissüljenek. Olyan ez a munka, mintha a rossz matekosnak az egész nyarat a tanárral kellene töltenie, hogy korrepetálják!
Persze a megoldás pofonegyszerű! Az operatív feladatokat át kell adni másnak! Ha a szervezetben nincs alkalmas ember, akkor érdemes felvenni valakit. És ez az a pont, ahol a vállalkozók pánikrohamot kaphatnak!
Mert mi lesz, ha az új döntéshozó olyan döntést hoz, ami nem lendíti előre a céget vagy akár még kárt is okoz. Ez az a félelem, ami sok vállalkozót megbénít!
Először is bízz meg az embereidben! Ha nem bízol meg valakiben, annak nincs helye a cégednél. Együtt dolgozni bizalmi viszonyt jelent. Ha Te nem bízol benne, ez kihat a kapcsolatotokra, a munkájára, a teljesítményére. Még időben cselekedj!
Ha külső, új embert kell megbízni a mindennapi irányítási teendőkkel, ugyanez a kérdés merül fel, de más aspektusból. Hogyan bízhatnék meg valakiben, aki csak most érkezik a céghez, hogy a megfelelő döntéseket fogja meghozni?
Bízz meg saját magadban! És hogyan jön ez az előző ponthoz? Te veszed fel! A legtöbb vállalkozóban azért merül fel ilyenkor a képesség kérdése (mármint képes-e egy munkavállaló jó döntéseket hozni), mert a legtöbb munkatársuk, akivel együtt dolgoztak nem lettek volna képesek elérni, amit ők elértek (cégépítés a semmiből, növekedés). És ez a tudás teljesen áthatja a racionális gondolkozásukat: "Hogyan tudna valaki most jó döntéseket hozni, amikor én sem tudok?" "A többiek nem lettek volna képesek mindezt felépíteni! Most én sem látom, hogy mit kéne tenni, akkor ők hogyan láthatnák?"
Bár ez elképesztően nehéz, de ilyenkor kell a legjobb erőforrásainkra támaszkodni, a belső iránytűnkre, és olyan emberekre, akikből a válságban is árad az energia!
Engedjük hát el a terhet, és ne tartsuk meg a félelmünket. A félelem kővé változtat, teljesen blokkolja a kreatív gondolkodást, és mivel nem engedi el a félelmünk tárgyát, rettegni kezdünk és pánikolni. Ha elengedjük rögtön jobban érezzük magunkat, százszor több energiánk lesz, és végre arra tudunk összpontosítani, amit igazán szeretünk, bármi legyen is az.
Bízzunk saját magunkban, hogy ha korábban is tudtunk helyes döntéseket hozni, most is ki tudunk választani valakit az irányításra.
Ez a vállalkozásnak és nekünk magunknak is jót fog tenni. Kell egy kis új siker, mint a friss levegő.